Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
.jpg)
"Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: IMÁDTÁK EGYMÁST!"
Nem tudom, hogy gyávaság vagy becsület kérdése kimondani, ha már nem szeretsz.
A gyáva nem meri kimondani, a becstelen inkább hazudja a szerelmet.
Mindkettőnek ugyanaz a következménye:
V É G E
Útban hazafelé már nem bírtam, felhívtam. Szerettem volna meghívni egy vacsorára, hogy nyugodt körülmények között megbeszéljük a történteket. De olyan hideg volt a hangja, mintha sosem találkoztunk volna és csak egy téves hívás lett volna. Úgy megfagyott körülöttem a világ, mint két héttel ezelőtt, Révfülöpön. Didergett a lelkem a gondolattól, hogy ez a nő már nagyon rég óta nem szeret - csak mondogatja néha - s mindvégig, az elmúlt három évben kihasznált. Jól jött neki egy szerelemtől elvakult bolond, aki megpróbál mindent megtenni a boldogságért, kettőjükért.
Jól mondta egy barátom;
"Ne szeress úgy, hogy Ő a mindened, mert ha elveszíted, mindent elveszítesz!"
Elhagyom ezt a naplót, bezárom örökre. Az álomnak vége, szertefoszlott minden.
Nincs visszaút.
V É G E
Budapest, 2011 szeptember 3.
Korán feküdtem, korán keltem. Bejöttem az irodába befejezni a munkámat. Jó idő, láblógatás, kert, nyugalom, csend, nem kell megfeleljek senkinek. Persze a felszín alatt még ott a fájdalom, de akárhonnan is közelítem meg, bármilyen küzdelemre buzdító gondolat is kél bennem, mindig oda jutok, hogy én már inkább maradok ebben az állapotban.
Aránytalanok a dolgok. Ha én szóvá teszem, hogy nem igazán fontos a smink, inkább indulnunk kellene, abban az rejlik, hogy minden elvesztegetett perc NÉLKÜLE telik. Én egész nap arra vártam, hogy hazaérjek és minél előbb mehessünk a megbeszélt programra. Nekem ugyanúgy rosszul esik, hogy a másik nem csak, hogy várakoztat, de azt látom rajta, neki nem is a PROGRAM a fontos, hanem a tökéletes smink. Szóval ezek számomra aránytalan dolgok. Én is megtehettem volna, hogy kényelmesen megborotválkozok, és kivasalok nyugodtan egy inget, mert tetszeni akarok a páromnak. De itt a PROGRAM volt számomra a lényeg, nem a külsőség. Aztán ott volt a piknik, a régi szép emlékek helyszíne. Jól esett a lelkemnek a fadarabba belevésni: SAGAPO. És a közös fotó is jól sikerült, jó volt látni a boldogságot az arcunkon. Nem értem miért kellett hétfőn "Kedves Kutyám!" bekezdéssel, alattomosan a földbe döngölni.. Oly sok nő megbecsülné, hogy a pasija hajt, mint az állat, megtesz minden tőle telhetőt a jövőért, elviszi programokra a párját. Miért pont az akad ki apró dolgokon, aki nem tesz szinte semmit? Tudom, hogy egy hónapig ápolt, de számtalanszor elmondtam, hogy "nővérre" van szükségem a bajban, nem "katonatisztre". És ezen gondolatok után mindig ugyanoda jutok, hogy amíg nincs munkája, amíg áll a kozmetikája, amíg tart a gyász, amíg nem képes elmozdulni a HOLTPONTRÓL évek óta, addig mi NEM LEHETÜNK EGYÜTT. Mert van ám türelme a kutyának, de mint minden, a türelem is véges, és a küzdelemhez szükséges erő is. Nem én szartam a torta tetejére, de volt már, hogy mégis én kezdeményeztem a békét. De most egyáltalán nem érzem, hogy nekem kellene lépéseket tennem. Hordom a gyűrűt, nem dobtam ki semmit, viselem a szívemben a fájdalmat, Aztán az idő majd választ ad mindenre, a félelmeimre is, hogy a távolság és az idő már nem erősít, hanem gyengít. Vannak bevillanásaim. De ami a szexet is illeti, már nem tartom olyan "különlegesnek", mint volt anno. Amikor tartósan gyengéd voltam és türelmes (hónapokon át), akkor sem változott semmi. Én itt is megtettem mindent, de ehhez is két ember kell. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha a Fiókám ugyanúgy vágyna rám, mint én őrá. És ebben van a lényeg! Lehet kifogásokat gyártani, hogy nyugalom kell a szexhez.. számtalanszor bebizonyosodott, hogy mikor nyugalom és boldogság volt, akkor sem volt más, akkor sem volt jobb, akkor sem volt vágy, akkor sem volt közeledés. Nem csak szakember, de normálisan gondolkodó ember is belátja, hogy a szex a legjobb stressz oldó. Mert a mai világunkban nem élhetünk stressz nélkül, viszont kell legyen valami, ami oldja a stresszt. És erre a legjobb; a szex. Bár van akinek a peca, és van akinek a horgolás. De feltételhez kötni a szexet, az nem más, mint: KIFOGÁS. Emlékszem a kapcsolatunk elején nem kellett feltételekhez kötni a szexet, s működött. Aztán valami megváltozott, amiből évek óta nem tudunk kilábalni a legnagyobb igyekezetem ellenére sem. Persze én hiába mondom, hogy forduljon, vagy forduljunk ORVOSHOZ! Én nem döngölhetem a földbe őt, ahogyan ő tette. És azt sem értem, ha valakinek fontos a HALLÁSA, akkor a szexuális élete miért nem?
Nem baj, hogy a "falnak beszélek"; kiírom magamból ami bánt, s ez még akkor is megnyugtató, ha tudom, hogy csak ebben a blogban tehetem.
Azon gondolkodtam, ha volna benned annyi tartás, hogy megkeress és a szemembe mond; "Bocsánat, hogy rád rontottam, nem állt arányban az általam vélt sérelmekkel!" - másképp tudnék rád nézni. De amíg ez nem történik meg, ellenállok minden kísértésnek.
Munka: 80% - azaz, holnap be kell mennem, hogy hétfőn nyugodtan és vidáman, stressz nélkül kezdődjön a hét. Meg egyébként is Petroval az irodánál koccanunk, hogy onnan menjünk segíteni Eleninek költözni.
Eleni ma meglepett, mert mielőtt elindultam volna haza, megjelent a videotelefon képernyőjén. Beengedtem, és legnagyobb meglepetésemre ott állt Franklin-nel, a kiskutyával. Nem csodálom, hogy beleszeretett, én sem jártam másképp. Gyorsan összeszedtem a kutyusnak mindenféle jót, ajándékot, kaját, játékot, tálat és hazafelé megállva egy nagy kutyakonzervet is vettem neki.
Hazahoztam a pumpát, de beesteledvén már nem volt kedvem a sötét biciklitárolóban matatni, úgysincs még lámpám, bringázni csak nappal tudok egyelőre. Hoztam haza Wi-Fi routert is, amit beállítottam a computeren, így már ingyenes az Internet a telefonomon itthon.
Fiókámra sokat gondolok, de mindig ugyanaz a vége, hogy "VÉGE". Szőrös a fülem, amiről az jutott eszembe, hogy bejelentkezzek nála, de elhalt az ötlet, mert megmondta; - "Egy kapcsolatomból sem lett barátság". Ez annyira önző dolog szerintem. Ha valami nem működött, attól még működhet másképp, s én azt érzem belőle; "Ha már nem lehetsz az enyém, akkor ne is lássalak!" Hej, miért ilyen végletes ez a nő mindenben. Én az élet sok területén vagyok "kocka", de ez a nő rajtam is túltesz a sarkallatos dolgaival. Szinte érezhető, ahogy napról-napra nyerem vissza az igazi GreekMan-t. Bár 5 komoly évvel a hátam mögött, már egészen másképp viszonyulok a nőkhöz. Ez mindenképpen neki köszönhető, bár szűkült a kör, ha arra gondolok, valaha is lesz kapcsolatom, akkor az majd megüsse azt a szintet, ami Fiókám mellett boldoggá tett. Sajnálom, hogy az idegi problémái, valamint a munkanélküliség végett, súlyos sebekkel halt el a kapcsolatunk. Bár én továbbra is azt mondom; nem kötelező együtt élni, de attól még lehetne jó a kapcsolatunk. Egyszer talán rájön erre, és ha lesz még annyi szeretet és megértés benne, akkor megnyomja a kapucsengőmet, ahogy szokta.. az éj kellős közepén. [smiley]
Eredmények:
Rengeteg áru talált gazdára. Beállítottam itthon az Internetet. Karcsikától kölcsön kaptam a Rosenberg Trio-tól kapott CD/DVD-t, hogy másoljam le. Jó szívvel "irígylem" őket, mert a dedikált CD/DVD nagybecsű ajándék, és az sem mellékes, hogy ilyen fiatalon együtt muzsikáltak/mulattak a Rosenberg Trio-val órákon át. Végül is, a koncert sem tartott olyan soká, mint amennyit utána örömzenéltek a szálloda halljában.
Mint akit lelőttek, estem hanyatt az álmok mezején. Reggel a szokásos napfényes kávézás a gangon. Szeretem ezeket a nyugodt perceket.
Ma még van a tegnapi áruból, aztán Elelni költözik és kész a mai napom. Holnap pihenés, majd a bringa átnézése, szerelgetés. Este bringázás. Vasárnap pihenés, majd benézek a Gyradiko-ba, vasárnaponként muzsika és nyüzsgés van ott.
Hulla fáradtam estem haza. Mégsem sikerült Elenit teljesen elköltöztetni, de felajánlottam, hogy holnap is segítek. A sípcsontomnak neki vágódott egy gereblye pakolás közben, remekül sajog azóta is. Beszélegttünk Elenivel a kocsiban két kanyar között. Elmeséltem neki, hogy most tényleg nem volt semmi probléma, remek hétvégénk volt, de hétfőn kaptam hideget-meleget. Tűrtem egy darabig, majd kiszálltam a "hintából". Egyszer fent, egyszer lent. Ami nem is lenne gond, ha nem kéne minden lentnél kizuhannom a hintából. Nem vállalok több zuhanást, az én életem is van olyan fontos, mint bárki másé. Ennyi.
Azon meg már hazafelé gondolkodtam el, hogy a szakításnak sosem lehet barátság a vége. No ennyit a hatalmas szeretetről, meg arról, hogy neki milyen fontos vagyok és mindig szeretni fog. Uggggyanmár..
Eredmények:
A munkában kb. 75%-ra tudtam mindent elintézni. Petro rendelt tőlünk termékeket. Elenit szinte teljesen elköltöztettem az új albérletbe. Kellemes fáradtság érzet, megterhelő volt, de a lelkemnek jól esett a mozgás és, hogy segíteni tudtam.
Egy kicsit körülnézek még a neten, aztán alvás..
No végre normálisan tudtam aludni egy kis citromfűtea segítségével. Reggel egy kávé a gangon, napfényben, a rigókkal. Az irodába jövet a kocsiban gondolkodtam el, hogy nincs a gyomrom helyén az a furcsa érzés. "Boldog órák" - suhant át az agyamon. Mi értelme, ha utána "boldogtalan órák" követik - most már így próbálom megközelíteni a jelenlegi helyzetet. Én úgy voltam vele, hogy megbecsülöm azt a kevés időt is, amit együtt tölthetünk. De utólag már hasztalan ezen morfondírozni. Szóval, elmúlt az a furcsa érzés a gyomromból, amely a szakításokat követte. Átvette helyét a beletörődés. Kihunyt minden küzdelemre buzdító szikra, mely életben tartotta a lángot. Emlékképek kavarognak bennem minden órában, percben. Épp ezért igyekszem magam lefoglalni mindennel, amitől szertefoszlanak az emlékképek. Látom, hogy ott van a Facebook-on a bejegyzése, de lehetne másé is. Szeretem őt, de már nem vállalok semmilyen kockázatot. Megtettem minden tőlem telhetőt, 5 évet vártam, hogy változik valami, de minden maradt a régiben. Egy közös jövőhöz két ember kell, két azonos irányú akarattal, két azonos erejű küzdelemmel, hogy biztossá és erőssé tegyék a jövőt, a kapcsolatot. Úgy érzem, ebben mindvégig egyedül voltam.
Fenébe is! Félre a keserűséggel! Dolgozni kell, elég volt ebből!
Mai teendők:
Pumpát szereztem a bringához. Egy nagy doboz DVD-t behoztam a raktárba. Beérkezett az áru, feldolgozzuk. Délután Elenit kell költöztetnem, este pedig folytatom a szortírozást. Bundival megbeszéltem, hogy holnap behozom a bringát, és beállít rajta mindent. Hétvégén pedig - ahogy régen is - irány a Margitsziget!
Szóval, van mit tenni, nem lesz unalom, nem lesz felesleges agyalás, hogy mi történt, miért történt és miért lett úgy, ahogy egyikünk sem gondolta. El kell engednem ezeket a gondolatokat, félre a felhőkkel és - "Táncoljunk Uram, a zene meg majdcsak megjön valahonnan!"
Az álmosság jegyében telt a nap. Eleni hívott, hogy megvan az új albérlet, tudok-e menni ma segíteni. Elmondtam neki, hogy fáradt vagyok, sietek haza, de holnap szívesen segítek neki költözni. Hazaérve vacsoráztam és azóta lógok a neten, várom, hogy kellően elálmosodjak.
Eredmények:
Hoztam haza dobozt, amibe bepakoltam ez összes DVD filmet. Aztán majd holnap is egy doboz és holnap is egy doboz és holnap is.. Megnéztem a bringámat, semmi baja, csak egy pumpát kell szerezzek és már gurulhatok is vele esténként. Ma ennyire futotta. Megyek fogat mosni, és aludni.
Nehéz éjszakán vagyok túl. Éjjel egykor volt vége a mulatságnak, de még 3 órakor is csak bámultam a TV villódzó képernyőjét, hegymászós-filmeket néztem, de nem jött álom a szememre. Felkeltem és bekapcsoltam a computert. Láttam, hogy Fiókám még fent van. Elfogott egy teljesen természetes érzés, hogy felhívjam, de nem vette fel, majd levélben közölte is azonnal, hogy nem hajlandó kommunikálni velem. Tudom, nem megy az együttélés közöttünk, és most nem is én voltam aki bántotta őt, saját magát pörgette fel feleslegesen. Volt egy szép hétvégénk - leszámítva a rapszódikus hisztiket - majd hétfőn folytatta levélben a panaszáradatot, szapulást. Lenyomtam a "pont"-ot a billentyűzeten, néztem egy darabig ahogyan sokszorozódnak egymás után a képernyőn, majd elengedtem a gombot és vele párhuzamban "pontot téve" a kapcsolatunkra, elengedtem őt is a kínoktól terhes éjszakában.
Mai teendők:
A webshopot már frissítettem. Bundi elment Ausztriába áruért. Ádám pötyörészik a Facebook-on, én meg hihetetlenül álmos vagyok. Amíg nem jön vevő és Ádám nem megy el az áruért, ledőlök egy kicsit a kanapéra. Dobozokat kell ma szereznem a Spar-ból, amelyekben behordom a szükséges dolgaimat a raktárba. Ma este is mosok egy kört és korán lefekszek. Talán ránézek a bringámra is, ha nem kell sokat tökölni vele, akkor megyek egy kört vele este lefekvés előtt. Ja, és egy pendrive-ra is kiírom most a tornámat, amit a napokban elkezdek, mihelyst kidobáltam a felesleges cuccokat és felszabadul hely a tornához.
Beszéltem a tulajdonossal a beköltözési-projektről. Semmi akadálya, hogy tavasszal behúzódjak a felújítás idejére az irodába. Minden tekintetben előnyös lesz, hogy nem kell bejárjak, ezzel benzint és időt takarítok meg. Nem fogy az energia. Nyugodtan dolgozhatok a lakásomon, megfordul a helyzet, a felújítás lesz a "munka" és az irodába visszatérve lesz az "otthon". Bármikor, bárkit vendégül láthatok akár egy kerti sütögetésre is míg jó az idő.
Ma már csendesebb, nyugodtabb éjszakára vágyom. Újra GreekMan lehetek. Mert ki is volt 5 éve GreekMan? Egy jóvágású srác, aki sportol, nem dohányzik, teherbíró az élet megpróbáltatásaival szemben. Örömmel végzi munkáját, programokra jár, tartja a kapcsolatot a családjával, barátaival. Mindig vidám, sokat nevet, mosolyog és rendületlenül hisz a jövőben, hogy minden terve megvalósul, amely egy kiegyensúlyozott boldog életet jelent.
Aki pedig ma vagyok; egy fáradt, egészségtelen életmódot folytató, leterhelt ember, akinek a kapcsolatrendszere ugyanolyan sebeket kapott, mint ő maga. Visszaszokott a dohányzásra, nem mozog, nem sportol, nem vidám. Próbált megfelelni, amelybe félig-meddig belerokkant testileg-lelkileg. És akiért megpróbált megfelelni, az ma ugyanazt teszi, mint annak idején. De legyen így, kerüljön minden vissza az eredeti kerékvágásba azzal a sok tapasztalattal, amely az elmúlt 5 év alatt gyűlt össze.
Nem vágyom senkire. Annyira kiábrándultam ebből a "társkapcsolati életmódból", hogy maradok a saját utamon. ÉN, leszek a fontos. Aztán jöhet bárki és bármi, de az is csak addig, amíg nekem jó. Én már nem akarok senkiért áldozatokat hozni, nem akarok senkinek megfelelni. Én így vagyok jó, ahogy vagyok. Engem így szeretnek az emberek és én így érzem jól magam a bőrömben, mint; GreekMan. Nem hiszem, hogy él a Földön olyan ember, akiért mégegyszer lemondok erről, akiért tönkreteszem magam lelkileg, testileg, aki minden percem azzal foglalja le, hogy feleljek meg neki, mert ha nem, akkor "TAKARODJ!" a nevem.
A kocka fordul, talán még nem késő.. meglátjuk, hogy tudok-e még 6-ost dobni.. Mert az 1-esből már elegem van.
Eredmények:
Zsákok megvannak, de mikor hazaértem, megleptek a szomszédok. Beszélgetés, "mi van veled" és hasonló - feltartásra alkalmas - tulajdonképpen illedelmes érdeklődések. Így a zsákolásból nem lett semmi, de nem is baj, hiszen a zsákok által jöttem rá, hogy előbb dobozolni kell, mint Tóthék. Azaz, mindent ami fontos, be kell dobozolni, elvinni az irodai raktárba és csak utána jöhet a zsákolás.
Bedobtam egy mosást. Majd megjelent Karcsi barátom, aki épp ma ünnepli a születésnapját. Megleptem egy üveg Metaxa-val, és egy kellemes vacsora mellett örömmel állapította meg, hogy hiába nem látott évek óta, számára akkor is az a barátság, mikor az éj kellős közepén az ágyból rohantam segíteni neki a hívására.
Ettünk, ittunk, muzsikáltak, mulattunk. Bár a nóták jó része a boldogtalanságról szólt, mégis igyekeztem megőrízni a lelki egyensúlyomat, és nem elérzékenyülni a jó néhány pohár pálinkától. Ez is egyfajta "eredmény"..
Fiókám írt nekem. Elolvastam, válaszoltam, majd visszamentem a barátaim társaságába. Vége a napnak, legalább a mosás megvan, a WC-t is rendbe tettem, holnapra terv a dobozolás. Minden nap egy kicsivel közelebb leszek ahhoz, hogy elmondhassam;
"Jól érzem magam!"
Most kimegyek a Spar-ba és beszerzek néhány erős zsákot.
Egy óra múlva leadom a megrendeléseket.
Két óra múlva rendezem a garanciális termékek sorsát a holnapi szállítási napra.
Időben megyek haza.
Legelső feladat a szekrény tetején lévő dobozok átnézése, az összes kacat bezsákolása.
Mosás.
Ha marad idő rá, akkor a WC-tartályt is át kell néznem.
Ezzel a bejegyzéssel lezáródik a "Fióka-blog". A továbbiakban "Jegyzetfüzetként" fogom használni, látható eredményekkel, mely arra fog ösztönözni, hogy egyedül is képes vagyok arra, hogy a terveimet, vágyaimat megvalósítsam, egyúttal rendbehozva az életemet.
Még nincs késő, hogy én éljem az életemet, ne más. A gyermekem lassan felnőtt lesz, megáll a lábán, ahogy azt kell. Én meg továbbra is dolgozok, mert örömöt lelek a munkámban, és ha minden rendben a környezetemmel, akkor utazni fogok, világot látni. Továbbra is..
"Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok."
41/64/170 paraméterekkel keresek okos, intelligens hölgyet. Nem baj, ha nem konyhatündér, de ne legyen életkérdés, hogy van-e a krumplipürében cukor, vagy nincs. Nem baj, ha nincs munkája, de legyen tántoríthatatlan hite és szorgalma, hogy idővel neki is lesz munkája. Nem baj, ha az apácák karitatív vére csörgedez az ereiben, de ismerje fel, hogy ennek hol vannak a határai, mikor már többet árt a segítség, mint használ. Nem baj, ha időnként szomorú, mert a világ nem kegyes hozzá, de fogadjon el minden feléje nyújtott segítő kezet, még ha nem is a megoldást hordozza magában. Legyen neki két szép szeme, de olyan tekintettel, amelytől a lélegzet elakad. Legyen neki apró kezecskéje, ujjacskáin piros körmökkel, amellyel simogatja testem-lelkem. A kacagása olyan legyen, mely az égre szórja vidámságát, s napsugárként verődik vissza a szívembe. A csókja és ölelése juttassa eszembe, hogy ebben az Univezumban minden élő, csillagporból van. De ha mindezekkel nem rendelkezik, épp elég, ha csak annyira szeret, mint én Őt!
Jelige: S'AGAPO!
it's blue and lonely since you're gone
every night i feel the pain
gazing in a fire and mourn
wishin' you were here again
i'll be waiting
till the breeze will bring you home
now i know that i was wrong
well it's seems like yesterday
that i thought that love was strong
strong enough to make you stay
no one waiting
till you come back home to me
...
please
yes i think i understand
you found yourself another man
but you could never love the same way
'cause you gave the best part that you have
blue breeze tell me
is there nothin' i can do
oooh nooo
ooh blue breeze
blue breeze
blue breeze
yes i think i understand
you found yourself another man
but you could never love the same way
you gave the best part that you have
blue breeze tell me
is there nothin' i can do
Fiókám életében eljött a negyvenegyedik napfényes ősz. Az egyik születésnapi meglepetés a részemről az volt, hogy elvittem Őt a Veresegyházi Medveotthonba. Van valami közös a szerelmünk és a medveotthon között. Kvázi szabadon élhetnek ott a farkasok, medvék, rénszarvasok, de az igazi szabadságot csak az a madár élvezheti, aki épp arra repült, mikor e fotó készült..
"Olyan vonzó, helyes pasi, nekem nagyon tetszik, én nem hazúd neked soha, jó kép nagyon!"
"Élhetnél bárhol a világon, Ausztráliában vagy Burkina Faso-ban. De minket csak egy folyó választott el 42 éven át. Sokszor gondolkozom el ezen, vajon mit is jelent az Igazi. Hat milliárd ember él a Földön és miért épp veled érzem azt, hogy te vagy az Igazi? Nem tudom a konkrét választ. A matematikusagyam pedig tudja, hogy a "nagy számok törvénye alapján..", mégis a szívem teljesen mást érez. Kizáró okok? Persze. Vannak. Egy kenyai lány messze van, nem értem miről beszél és a szokásai is homlokegyenest mások.
Bár.., az Apám sem tudott egy mukkot sem magyarul s az Édesanyám sem görögül, mégis egy Életre szóló Szerelem alakult ki közöttük. Biztos ők is ugyanazt érezték, amit én éreztem, mikor először megláttalak. Azt a leírhatatlan, kimondhatatlan és megfogalmazhatatlan érzést. Ami összeköt bennünket egy Életre. Ami végett nap, mint nap érzem, hogy melletted szeretnék meghalni. Amely érzés végett oly jó melletted, s amely érzés végett oly fájdalmas nélküled. Te vagy az Igazi nekem, nem az a "kenyai lány", a te tekinteted tudott csak így elvarázsolni, a te bőröd illata kelti bennem a vágyat, a te szavaid repítenek a mennybe s járom néha a pokol kilencedik bugyrát. Mégis, az érzés nem szűnik, nem gyengült semmit sem azóta, hogy megláttalak. Sőt tudom, ha a Sors elválasztana bennünket, akkor is te maradnál nekem az Igazi.
Ezért kérem az Istent, hogy tartson meg téged erőben, egészségben s adjon nekem erőt, hogy küzdhessek érted attól a perctől, hogy reggel kinyitom a szememet, addig a percig, míg este fáradtan a vállamra hajtod a fejedet!"
Térj vissza
Térj vissza gyakran, és ragadj magaddal,
drága remegés, térj vissza, s ragadj magaddal -
melyben a test emléke újraéled,
s a véren újra átremeg a régi vágy,
mikor az ajak és a bőr emlékszik,
s a kéz mintha megérezné a tapintást.
Térj vissza gyakran, és ragadj magaddal, éjszaka,
mikor az ajak és a bőr emlékszik...
- - -
Egy éjszaka
Szegényes, hitvány szoba volt,
elrejtve a kétes kocsma fölött.
A mocskos és szűk sikátorra nyílt
az ablaka. Lentről
munkások hangját lehetett hallani:
kártyáztak és mulattak.
És ott az elnyűtt, közönséges ágyon
enyém volt a szerelem teste, enyém az ajka,
az önkívület kéjes rózsaajka -
olyan önkívület rózsaajka, hogy e percben is,
mikor ezt írom - annyi év után! -,
magányos házamban részeg vagyok megint.
Konstandinos
Volt nékem szeretőm, falu végen kettő.
Nem volt búzakenyér, meghalt mind a kettő.
Egyiket temettem virágos kis kertbe,
másikat pedig a szívem közepébe.
Másikat pedig a szívem közepébe.
Egyiket temettem virágos kis kertbe,
másikat pedig a szívem közepébe.
Egyiket öntöztem tiszta Duna vízzel,
másikat pedig a sűrű könnyeimmel.
Másikat pedig a sűrű könnyeimmel.
"A boldog párkapcsolat titka, hogy két olyan ember találkozzon, aki már átment egy fejlődési folyamaton, és önállóan is képes kiegyensúlyozottan élni önmagával és a világgal. Ha ezen a szinten találkozik két önálló, önmagát elfogadó és szerető ember, aki testi, lelki szinten harmonizál egymással, akkor megvan közöttük az a hihetetlen erő és egység, ami lehetővé teszi, hogy a kapcsolatuk tartós és boldog legyen!
Ez egy remek kiindulási alap, ám ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszútávon is kielégítő legyen, elengedhetetlen a szerelem és a szenvedély, amikor két ember nem tud élni a másik nélkül, és amikor együtt élnek, akkor nem egymás mellett, hanem egymással élnek. Fontos, hogy a párok legyenek őszinték Önmagukhoz, a Társukhoz és mindig tudjanak megújulni. Számtalan módon meg lehet, meg is kell újulni egy kapcsolatban és minden nap meg kell dolgozni a boldogságért! Igazi boldogság és harmónia akkor van egy párkapcsolatban,
ha testi, lelki és szellemi szinten
egyaránt egységben van egy pár! Ha valamelyik szinten megbomlik ez az egység, akkor az ember úgy érzi, hogy hiába van meg minden, mégis hiányzik valami.
A harmóniát és az egységet fent kell tartani! Ehhez kell a folyamatos fejlődés, megújulás, egymásra való odafigyelés, szeretet, ami egy hosszú közös UTAZÁS!"
