Útban hazafelé már nem bírtam, felhívtam. Szerettem volna meghívni egy vacsorára, hogy nyugodt körülmények között megbeszéljük a történteket. De olyan hideg volt a hangja, mintha sosem találkoztunk volna és csak egy téves hívás lett volna. Úgy megfagyott körülöttem a világ, mint két héttel ezelőtt, Révfülöpön. Didergett a lelkem a gondolattól, hogy ez a nő már nagyon rég óta nem szeret - csak mondogatja néha - s mindvégig, az elmúlt három évben kihasznált. Jól jött neki egy szerelemtől elvakult bolond, aki megpróbál mindent megtenni a boldogságért, kettőjükért.

Jól mondta egy barátom;

"Ne szeress úgy, hogy Ő a mindened, mert ha elveszíted, mindent elveszítesz!"

Elhagyom ezt a naplót, bezárom örökre. Az álomnak vége, szertefoszlott minden.

Nincs visszaút.

V É G E

Budapest, 2011 szeptember 3.