it's blue and lonely since you're gone

every night i feel the pain
gazing in a fire and mourn
wishin' you were here again

i'll be waiting
till the breeze will bring you home

now i know that i was wrong
well it's seems like yesterday
that i thought that love was strong
strong enough to make you stay

no one waiting
till you come back home to me
...
please

yes i think i understand
you found yourself another man
but you could never love the same way
'cause you gave the best part that you have

blue breeze tell me
is there nothin' i can do
oooh nooo

ooh blue breeze
blue breeze
blue breeze

 yes i think i understand
you found yourself another man
but you could never love the same way
you gave the best part that you have

blue breeze tell me
is there nothin' i can do

Nincs tüzijáték, sem lampionok, sem villogó fények. Egyszerű májusi, kissé borongós nap a mai. Szerda, még csak nem is a hétvégi hangulat teszi szebbé ezt a napot.

De belül a lelkemben mégis ünnepnap van. Csillogó-villogó, flitterekkel és minden giccsekkel felvértezett örömünnep. Ünneplem azt a napot, amely pontosan három évvel ezelőtt virradt, ünneplem azt a napot, amikor a virtuális térből üzenetet kaptam Tőle;

"2007-05-12 19:07:59

Gyere.hozhatsz mosogatószert is meg kávét meg fagyit!!!!!!"

A mai nap is ugyanazzal az érzéssel telik, mint akkor. A mai nap is vettem egy mosogatószert, fagyit, és egy szál vörös rózsát.

Minden ezzel a május 12.-i nappal indult, és remélem, hogy az utolsó szívdobbanásomig fog tartani!

Nincs az a vihar, mely elfújná szívemből a lángot!

..kitártam a karjaimat az ég felé és rámosolyogtam.
- Repülsz?
- Igen.
- És hova repülsz, a tengerhez?
- Igen, és a hegyek közé.
- De ott hideg van..
- Dehogyis! Ott laknak az Istenek.
- És engem is elviszel?
- Igen.
- Hogyan?
- Felülsz a hátamra!
- És Zoi..?
- Ő is elfér, együtt megyünk!
- Akkor elviszel minket oda, ahol tenger is van és napfény is?
- Igen, természetesen.
- És majd fogsz nekünk halacskát..
A mosolyból könnyek lettek, a kitárt karomból ölelés.

..március első napsugarai lesznek-e olyan erősek, hogy  kiszabadítsák a tél fogságából a magvakat.. a rigók megtalálják-e párjukat.. s az eresz alatti fészeknek, lesz-e lakója.. megduzzadnak-e a folyók annyira, hogy elmossák a tél sarát, mocskát.. vállukon a puttonyukban, mit hoznak a szelek, tán meleget, vagy csípős szelet.. és a bogarak előbújnak-e rejtekükből, hogy vidám táncot járjanak a nap sugaraival.. s vállamra hajtván fejét, fészekre lel szívemben a Szerelmem..

..én ebbe vagyok szerelmes! - mutattam a jobb kezére, amelyen nem voltak kilakkozva a körmei. én úgy szeretlek, ahogy e világra jöttél, természetesen, ahogyan reggel felébredsz kócosan, álmos szemekkel, smink nélkül, körömlakk nélkül, minden porcikádat szeretem! persze, akkor is gyönyörű vagy, ha smink van rajtad, kilakkozod a körmeidet, de boldog vagyok, öröm a szívemnek, és büszke vagyok rá, hogy ilyen szép vagy!

..lehet nem szeretni egy ilyen picurka Fiókát?

.."A bölény a nap legnagyobb részét legeléssel tölti. Éjszaka,ha nem alszik az egyik bölény, akkor leginkább a visszakérődzött táplálékot rágják. Szeret iszapban vagy homokban hemperegni, ezt követően egy fához vagy egy sziklához dörgölőzik, hogy a rajta lévő élősködőktől megszabaduljon. A bölény rendszerint mintegy 50 állatból álló kis csordákban él. A különösen jó legelőkön, valamint az évi kétszeri vándorlás során gyakran több száz bölény gyűlik össze.." - [forrás Wikipedia]

..Bison-bison csak egy bölény van, aki a barlangjában melegszendvicset legel..

..megszólalt a vekker és álmosan kibotorkáltam a fürdőszobába. a földön egy füzet hevert kinyitva, Valentin-napi köszöntővel, és ami a legfontosabb; kék-fehér szívvel.
..hisz tudja, hogy mennyire nem vagyok híve az amerikánus kultúrának, de a Szerelmesek Napja, mégis csak a szerelmesek napja.. amit én süteménnyel a Rigó Jancsi Cukrászdában, és apró kirándulással Solymárra viszonoztam..

Istenem add, hogy mindig így legyen!
Ha a szemébe nézek, elhomályosul a világ.
Apró kis könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában.
Istenem add, hogy mindig így legyen!

..feküdtem az ágyon fáradtan, és csak néztem, ahogy ki-be járkál a szobába.. vacsorához terített.. s egy gondolat kelt szárnyra bennem.. felreppent a magasba és ott repkedett felettem; - "Mi lenne most velem, ha három évvel ezelőtt nem látom meg a fotóját, a tekintetét, nem bűvöl el az első pillanatban, és nincs annyi bátorság bennem, hogy megszólítsam?"

A végtelenség érzete fogott el.. közben kész lett a vacsora, tettük a dolgunkat.., de mélyen legbelül újra csak azt érzem; "Legyen így, mindörökké!"

Hajnali fél egy. A férfi az ágyban halál fáradtan, már aludna. A nő a szoba közepén énekel és szteppel.
- Annyira szeretem ezt a dalt, tudod ezt, hogy lalalalala-lalalala! Na, ráismersz?
- Igen, ez a Nem félünk a farkastól!
- Neem, ez a Money a Cabaret-ből.
- Akkor rosszul énekelted, mert nem hallatszott a ritmus, ami szintén fontos.
- Na mindegy, nekem annyira tetszik, olyan aranyos.
- Persze, mert a pénzről szól..
- Igen. De azért az előadás sem rossz, jót bohóckodnak. Na mi van, te már alszol?
- Igen..

Már nagyon régóta szeretném megnézni Robert De Niro és Sean Penn közös vígjátékát, a "Nem vagyunk mi angyalok"-ot.
Találomra kiloptam egy kockát a filmből, a kép önmagáért beszél..

Van némi analógia abban, hogy az Interneten legalább olyan nehéz volt találnom egy igazán elegáns Jaguar fotót, mint az életben megtalálnom az én JAGUAR-omat..

Persze, aki megvesz egy Jaguar-t, egy életre választ autót, stílust, eleganciát, megbízhatóságot..

- Bugyingó!
- Nem bugyingó!
- De bugyingó!
- De nem!
- Akkor mi?
- Páncél!
Kuncogott, hogy az alsónadrágomat páncélnak neveztem.
Mert egy spártai nem hord bugyingót!

..kinyitottam a szememet és az várt, aminél szebbet sosem várhatnék. mosolygó szemeivel nézett rám, arcomat simogatva ébresztgetett.. orvoshoz sietett, nekem ráérős volt az ébredés.. miután elköszönt, éreztem, hogy lassan szétárad az élet a testemben.. reggeli kávé, tisztálkodás, Zoi örömteli toporgása, mind-mind jól esett a lelkemnek.. elmosogattam az este megmaradt edényeket, aprólékos mozdulatokkal beágyaztam, ami eszembe jutatta a katonaságot, ahol tükörsima volt az ágyunk, alaposan kiszellőztettem, majd az ágyon hagytam egy kis szerelmes levélkét..

..Már úgy mennék haza.. Ma egy kissé korábban elfáradtam.. Nincs kedvem semmihez, max. tökmag és filmnézés.. beszélgetni veled.. vagy csak csendben hozzád bújni.. és örülni neked, hogy vagy nekem.. elfeledkezni mindenről az ölelésedben..

"..Voltak tájak, képzeletben vártak, kéz a kézben jártunk valahol.
Lehet, hogy egy macskaköves utca követ pont egy nyári tisztást,
Hol piknikezni kezdtünk, vagy éppen szeretkeztünk.

És voltak szobák régi illatokkal, félig nyitott ablak fakult csillagokkal.
Mégis ez lett a hely, ahol megbújhatunk végre,
Letűnt randevúknak poros helyszínére.."

Kinyitottam a szememet.
Néztem, ahogyan aludt a félhomályban.
Gyönyörködtem benne.
Oly békés, nyugodt volt az arca.
Csordulásig telt a szívem vele.
Hosszasan néztem, nem gondoltam semmire.
Megfogalmazhatatlan, leírhatatlan ez az érzés.
Amikor nincs a világ körülöttem, csak lebegek egy légüres térben és csak Ő van velem.
Univerzális..