..kitártam a karjaimat az ég felé és rámosolyogtam.
- Repülsz?
- Igen.
- És hova repülsz, a tengerhez?
- Igen, és a hegyek közé.
- De ott hideg van..
- Dehogyis! Ott laknak az Istenek.
- És engem is elviszel?
- Igen.
- Hogyan?
- Felülsz a hátamra!
- És Zoi..?
- Ő is elfér, együtt megyünk!
- Akkor elviszel minket oda, ahol tenger is van és napfény is?
- Igen, természetesen.
- És majd fogsz nekünk halacskát..
A mosolyból könnyek lettek, a kitárt karomból ölelés.