Hulla fáradtam estem haza. Mégsem sikerült Elenit teljesen elköltöztetni, de felajánlottam, hogy holnap is segítek. A sípcsontomnak neki vágódott egy gereblye pakolás közben, remekül sajog azóta is. Beszélegttünk Elenivel a kocsiban két kanyar között. Elmeséltem neki, hogy most tényleg nem volt semmi probléma, remek hétvégénk volt, de hétfőn kaptam hideget-meleget. Tűrtem egy darabig, majd kiszálltam a "hintából". Egyszer fent, egyszer lent. Ami nem is lenne gond, ha nem kéne minden lentnél kizuhannom a hintából. Nem vállalok több zuhanást, az én életem is van olyan fontos, mint bárki másé. Ennyi.

Azon meg már hazafelé gondolkodtam el, hogy a szakításnak sosem lehet barátság a vége. No ennyit a hatalmas szeretetről, meg arról, hogy neki milyen fontos vagyok és mindig szeretni fog. Uggggyanmár..

Eredmények:

A munkában kb. 75%-ra tudtam mindent elintézni. Petro rendelt tőlünk termékeket. Elenit szinte teljesen elköltöztettem az új albérletbe. Kellemes fáradtság érzet, megterhelő volt, de a lelkemnek jól esett a mozgás és, hogy segíteni tudtam.

Egy kicsit körülnézek még a neten, aztán alvás..