Térj vissza

Térj vissza gyakran, és ragadj magaddal,
drága remegés, térj vissza, s ragadj magaddal -
melyben a test emléke újraéled,
s a véren újra átremeg a régi vágy,
mikor az ajak és a bőr emlékszik,
s a kéz mintha megérezné a tapintást.

Térj vissza gyakran, és ragadj magaddal, éjszaka,
mikor az ajak és a bőr emlékszik...

- - -

Egy éjszaka

Szegényes, hitvány szoba volt,
elrejtve a kétes kocsma fölött.
A mocskos és szűk sikátorra nyílt
az ablaka. Lentről
munkások hangját lehetett hallani:
kártyáztak és mulattak.

És ott az elnyűtt, közönséges ágyon
enyém volt a szerelem teste, enyém az ajka,
az önkívület kéjes rózsaajka -
olyan önkívület rózsaajka, hogy e percben is,
mikor ezt írom - annyi év után! -,
magányos házamban részeg vagyok megint.

Konstandinos Kavafis