Nehéz éjszakán vagyok túl. Éjjel egykor volt vége a mulatságnak, de még 3 órakor is csak bámultam a TV villódzó képernyőjét, hegymászós-filmeket néztem, de nem jött álom a szememre. Felkeltem és bekapcsoltam a computert. Láttam, hogy Fiókám még fent van. Elfogott egy teljesen természetes érzés, hogy felhívjam, de nem vette fel, majd levélben közölte is azonnal, hogy nem hajlandó kommunikálni velem. Tudom, nem megy az együttélés közöttünk, és most nem is én voltam aki bántotta őt, saját magát pörgette fel feleslegesen. Volt egy szép hétvégénk - leszámítva a rapszódikus hisztiket - majd hétfőn folytatta levélben a panaszáradatot, szapulást. Lenyomtam a "pont"-ot a billentyűzeten, néztem egy darabig ahogyan sokszorozódnak egymás után a képernyőn, majd elengedtem a gombot és vele párhuzamban "pontot téve" a kapcsolatunkra, elengedtem őt is a kínoktól terhes éjszakában.
Mai teendők:
A webshopot már frissítettem. Bundi elment Ausztriába áruért. Ádám pötyörészik a Facebook-on, én meg hihetetlenül álmos vagyok. Amíg nem jön vevő és Ádám nem megy el az áruért, ledőlök egy kicsit a kanapéra. Dobozokat kell ma szereznem a Spar-ból, amelyekben behordom a szükséges dolgaimat a raktárba. Ma este is mosok egy kört és korán lefekszek. Talán ránézek a bringámra is, ha nem kell sokat tökölni vele, akkor megyek egy kört vele este lefekvés előtt. Ja, és egy pendrive-ra is kiírom most a tornámat, amit a napokban elkezdek, mihelyst kidobáltam a felesleges cuccokat és felszabadul hely a tornához.
Beszéltem a tulajdonossal a beköltözési-projektről. Semmi akadálya, hogy tavasszal behúzódjak a felújítás idejére az irodába. Minden tekintetben előnyös lesz, hogy nem kell bejárjak, ezzel benzint és időt takarítok meg. Nem fogy az energia. Nyugodtan dolgozhatok a lakásomon, megfordul a helyzet, a felújítás lesz a "munka" és az irodába visszatérve lesz az "otthon". Bármikor, bárkit vendégül láthatok akár egy kerti sütögetésre is míg jó az idő.
Ma már csendesebb, nyugodtabb éjszakára vágyom. Újra GreekMan lehetek. Mert ki is volt 5 éve GreekMan? Egy jóvágású srác, aki sportol, nem dohányzik, teherbíró az élet megpróbáltatásaival szemben. Örömmel végzi munkáját, programokra jár, tartja a kapcsolatot a családjával, barátaival. Mindig vidám, sokat nevet, mosolyog és rendületlenül hisz a jövőben, hogy minden terve megvalósul, amely egy kiegyensúlyozott boldog életet jelent.
Aki pedig ma vagyok; egy fáradt, egészségtelen életmódot folytató, leterhelt ember, akinek a kapcsolatrendszere ugyanolyan sebeket kapott, mint ő maga. Visszaszokott a dohányzásra, nem mozog, nem sportol, nem vidám. Próbált megfelelni, amelybe félig-meddig belerokkant testileg-lelkileg. És akiért megpróbált megfelelni, az ma ugyanazt teszi, mint annak idején. De legyen így, kerüljön minden vissza az eredeti kerékvágásba azzal a sok tapasztalattal, amely az elmúlt 5 év alatt gyűlt össze.
Nem vágyom senkire. Annyira kiábrándultam ebből a "társkapcsolati életmódból", hogy maradok a saját utamon. ÉN, leszek a fontos. Aztán jöhet bárki és bármi, de az is csak addig, amíg nekem jó. Én már nem akarok senkiért áldozatokat hozni, nem akarok senkinek megfelelni. Én így vagyok jó, ahogy vagyok. Engem így szeretnek az emberek és én így érzem jól magam a bőrömben, mint; GreekMan. Nem hiszem, hogy él a Földön olyan ember, akiért mégegyszer lemondok erről, akiért tönkreteszem magam lelkileg, testileg, aki minden percem azzal foglalja le, hogy feleljek meg neki, mert ha nem, akkor "TAKARODJ!" a nevem.
A kocka fordul, talán még nem késő.. meglátjuk, hogy tudok-e még 6-ost dobni.. Mert az 1-esből már elegem van.
